Kapcsolódó oldalak
A Nyugdíjpénztár működése
A nyugdíjpénztár működésének alapelemei
A nyugdíjpénztárat - egy egyesülethez hasonlóan - néhány alapító tag hozza létre. A pénztár működési szabályait a törvények adta kereteken belül maguk a tagok határozzák meg, és ezt az alapszabályban rögzítik. A pénztárhoz a megalakulást követően további tagok is csatlakozhatnak, akik az évenként tartott közgyűléseken maguk is tulajdonosi jogokkal szólhatnak bele a pénztár ügyeibe. A pénztár folyamatos működését a pénztártagok által választott igazgatóság irányítja, az ügyek intézését a pénztár alkalmazottai és külső cégek végzik. A szakmai tevékenységekkel a pénztár általában jó nevű szolgáltató cégeket bíz meg.
A csatlakozást követően a tagok rendszeres befizetéseikkel a pénztár keretein belül, de egyénileg teremtik meg jövőbeni nyugdíjuk fedezetét. A pénztár gondoskodik az egyén befizetéseinek pontos nyilvántartásáról, illetve az összegyűlt vagyon minél magasabb hozamú befektetéséről. Az egyén számára jóváírt befizetések és befektetési hozamok nyilvántartására az úgynevezett "egyéni számla" szolgál. Az egyéni számla egyenlege - a pénztártag követelése a pénztárral szemben - a pénztártag tulajdonát képezi, amely örökölhető, és amelyre kedvezményezett jelölhető meg. A pénztár értesítéseiből a tagok folyamatosan nyomon követhetik egyéni számlájuk állását, így mindig tudhatják, hogy mekkora vagyon van számukra nyugdíjfedezetként jóváírva.
Amikor egy tag eléri a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjszolgáltatásra jogosult a pénztártól. A szolgáltatás megállapításának alapja a tag egyéni számláján az évek során felgyűlt vagyon. A tag nyugdíjfedezetének felhasználásáról maga dönthet: fölveheti egy összegben, kérheti határozott idejű szolgáltatásként az összeg rendszeres (pl. havi) részletekben való kifizetését, átválthatja életjáradékra.
Egy pénztár feladatainak ellátásához komoly szakértelem és technikai háttér szükséges. Ezt az alapító tagoknak igen nehéz biztosítani, ezért a pénztárak létrehozását legtöbbször valamilyen intézmény (pl. egy munkáltató) támogatja. Ez a támogatás igen fontos a tagok számára, hiszen ez teszi lehetővé, hogy a pénztár az első pillanattól kezdve biztonságosan és hatékonyan működjön.
A pénztár tevékenysége és gazdálkodása
A pénztár alapvetően adminisztratív, értékesítési, pénzügyi és vagyonkezelési feladatokat lát el. A pénztár gazdálkodását a jogszabályok mellett a tagok (közgyűlés) által elfogadott éves pénzügyi terv szabályozza. A pénzügyi terv végrehajtásáról a pénztár vezetősége évente beszámolással tartozik a tagoknak.
A nyugdíjpénztárba befizetett tagdíjak összege a befizetés után 3 különböző tartalékba kerül. A befizetések legnagyobb - általában 90%-ot meghaladó - része az egyéni számlákon kerül jóváírásra, és a fedezeti tartalékba kerül. A fedezeti tartalékba kerülő minél magasabb hányad rendkívül fontos a pénztárválasztásnál, hiszen a fedezeti tartalékban lévő vagyon az, ami kizárólag a tagokat illeti, a pénztár költségeinek és esetleges veszteségeinek fedezeteként nem használható fel.
A befizetés második része (általában 5-9%) a működési tartalékba kerül és a pénztár működési költségeinek fedezetére szolgál. A működési tartalékból kerülnek kifizetésre a szolgáltatói, értékesítési, hirdetési, adminisztrációs, könyvvizsgálói díjak, tehát a pénztár működésével kapcsolatos valamennyi költség.
A harmadik, egyben legkisebb rész (1-2%) a likviditási tartalékba kerül, amelynek általános tartalék szerepe van. A kötelező pénztárak esetében a törvény további alapok képzését írja elő.
A pénztár a nyilvántartások pontos vezetésére, a taglétszámnövelésre és a tagokkal való kapcsolattartás szervezésére ún. pénztárszolgáltató céget bíz meg. Egy hosszútávú átalánydíjas szerződés keretében megbízott, komoly intézményi és szakmai háttérrel rendelkező pénztárszolgáltató cég nemcsak megbízható működést, hanem hatékony és kiszámítható költséggazdálkodást is biztosít a pénztárnak. Egy olyan pénztárszolgáltató cég, amelyik több pénztár szolgáltatását végzi, kedvezőbben tudja az adminisztrációs feladatokat ellátni és lehetővé teszi, hogy a tagok már azokban a kezdeti időkben is magas szintű szolgáltatásokat kapjanak, amikor a pénztár saját forrásaiból erre még nem lenne képes.
A pénztár különböző tartalékaiban képződött vagyon folyamatosan befektetésre kerül. A pénztártól várható nyugdíj nagysága döntő mértékben a pénztárban halmozódó vagyon befektetési hozamától függ, ezért nagyon fontos, hogy a vagyon kezelésével a pénztár egy ismert, szakmai múlttal rendelkező, biztos intézményi háttérrel rendelkező vagyonkezelőt bízzon meg. A vagyonkezelő megbízhatósága és stabil szakmai tudása különösen nagy súllyal esik latba a pénztár-választásnál, hiszen a tagok vagyonának biztonságára és megfelelő gyarapodására elsősorban a vagyonkezelő szakmailag megfelelő munkája jelenthet garanciát. A pénztári tartalékok befektetésével szerzett hozamok vagyonarányosan kerülnek szétosztásra a tagok között.
Garanciák a pénztárak biztonságos működésére
A nyugdíjpénztárak több fejlett és néhány kevésbé fejlett ipari országban nagy hagyománnyal rendelkező, kipróbált intézményei a gazdaságnak. Magyarországon a nyugdíjpénztárak működését az 1993. évi XCVI., illetve az 1997. évi LXXXII. törvények szabályozzák.
A nyugdíjpénztári rendszer megbízhatósága érdekében a törvények és szabályozások részletesen meghatározzák a tagok jogait, a pénztárak személyi és technikai feltételeit, a vagyon biztonságos befektetésének szabályait.
A biztonságos működés jogi garanciái mellett a pénztárak gyakorlati tevékenységét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is folyamatosan ellenőrzi. A pénztárak tevékenységük minden részletéről rendszeres és részletes beszámolással tartoznak a Felügyeletnek. A PSZÁF bármilyen rendellenesség észlelése esetén azonnal beavatkozik a pénztárak működésébe. Link a PSZÁF honlapjára: www.pszaf.hu
A tagok maguk is folyamatosan ellenőrizhetik a pénztár működését, hiszen a pénztár vezetői a tagok felé rendszeres beszámolási kötelezettséggel tartoznak. Az önkormányzati működés alapelvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a tagok jogosultak.
A befektetések biztonsága fölött szigorú jogszabályi megkötések és az éves pénzügyi terven keresztül a tagok közvetlen kontrollja őrködik. A törvényi előírások megkövetelik, hogy a befektetések döntő hányada olyan állampapírokban legyen elhelyezve, amelyekre az állam közvetlen garanciát vállal. A befektetések biztonságát növeli, ha a pénztár megfelelő referenciákkal rendelkező, jóhírű vagyonkezelőt bíz meg. Egy megbízható vagyonkezelő alkalmazása mellett is további garanciát jelent, hogy a vagyonkezelő tevékenységének ellenőrzésére a pénztár a vagyonkezelőtől független letétkezelő bankot köteles megbízni. A letétkezelő bank vezeti a befektetési értékpapír és pénzszámlákat, napi szinten kontrollálja a vagyonkezelő minden egyes lépését.
A legfontosabb feltételek egy pénztár eredményes működéséhez
Magas taglétszám. A pénztár szinte minden tevékenységében érvényesül a méretgazdaságosság, így a taglétszám és vagyon tekintetében nagyobb pénztár, alacsonyabb költségszintre és magasabb arányú fedezeti tartalékra ad lehetőséget.
Hosszútávú, stabil intézményi háttér. A nyugdíjpénztárba való belépés a tag számára általában egy több évtizedes kapcsolat kezdetét jelenti. Egy független, önálló pénztár is lehet sikeres és stabil. Ha azonban a pénztárhoz egy komoly, hosszú távon gondolkodó intézmény adja a nevét és támogatását, akkor ez valószínűsíti, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel őrködni fog a pénztár stabilitása és eredményessége fölött.
Alacsony és kiszámítható működési költségek. A pénztár költségeinek fedezete a mindenkori befizetésekből kerül levonásra. Döntő a pénzügyi tervben meghatározott szám, hogy a mindenkori befizetések hány százaléka kerül a fedezeti tartalékba, azaz mekkora az a hányad, ami költségekre biztosan nem fordítható. Egy alacsony, fix díjjal működő külső szolgáltató alkalmazása kiszámítható költséggazdálkodást jelent a tagok számára.
Szakmailag kifogástalan, megfelelő referenciákkal rendelkező vagyonkezelő intézmény. A vagyon-kezelés igen komoly szakmai munka, és a vagyonkezelő munkája döntően befolyásolja a pénztártól várható nyugdíjszolgáltatás nagyságát. A vagyonkezelő munkájának megítélése azonban csöppet sem egyszerű: egy-egy jól sikerült év nem jelent garanciát egy szakmailag kifogástalan, fölösleges kockázatvállalásoktól mentes befektetési tevékenységre. A vagyonkezelő munkája csak hosszú távon ítélhető meg.